Rebecca Donovan - Visszafojtott lélegzet

Sorozat: Csak lélegezz! 2.
Kiadó: Maxim Kiadó
Oldalak száma: 522
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789632614632
Megjelenés: 2014
Fordító: Bozai Ágota
Ár: 3299,-

Fülszöveg:

Weslynben most mindenki tudja Emma titkát, de Carol már nem bánthatja. Vannak, akiket még mindig kísértenek annak az éjszakának a borzalmai, és vannak, akik kénytelenek szembenézni döntésük következményeivel. Emma csak most kezd visszatérni az igazi hétköznapokba, és ebben segítségére van életének két legfontosabb személye, szerelme, Evan és legjobb barátnője, Sara. A lány úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy anyjával is szorosabbra fűzze a viszonyát, ennek előmozdítása érdekében hozzá költözik. De biztosan ez a legjobb döntés? Képes lesz – e szembenézni mindazzal, amit múltja rejteget?

Vélemény:

Nem tudom hova tenni ezt a könyvet. Az biztos, hogy érzelmi kavalkád volt az egész, Emmával együtt hullámoztak az érzelmeim, a gondolataim, de a végére így összekuszálni a szálakat, az valami hihetetlen..

Nem is tudom, hol kezdjem az elemzést.. Mindenki, aki ezt olvassa, már most szólok, hogy készüljön fel, nagyon spoileres lesz az értékelésem.

A történet elején egészen támogattam azt, hogy Emma visszaköltözzön az anyjához, gondolván arra, hogy igen, jár egy esély nekik, hogy megpróbáljanak együtt élni. De amikor már huszadik alkalommal tudjuk meg, hogy Rachelnek boros pohár van a kezében és jár el bulizni... na akkor kinyílik a bicska a zsebemben.. Egy édesanya nem viselkedik így! De Rachel nyilvánvalóan nem az. Közel sem. Emma kínlódását átéreztem; tudtam, milyen a remény, hogy hátha megváltozik, mert mondjuk szeret vagy ilyesmi... De itt semmi ilyesmire nem számíthattunk. Rachel manipulatív, önző és érdektelen. Nincs mit ezen vitázni. Az, hogy naponta részegen tér haza, vagy már úgy találja otthon Emma és ennek következtében szerencsétlen lányt lehordja mindennel, utána meg megy kuncsorogni a bocsánatáért, hát az mindennél szánalmasabb! Sikerült megutálnom, meggyűlölnöm, ezt a gerinctelen, életre nem méltó nőt. Igen. Súlyos szavak, de pontosan ezt érdemli, egy ilyen nőcske, vagy mi.. Egy idő után azonban kegyetlenül el kezdett idegesíteni, hogy Emma mindent lenyel, mindent megbocsát és háttérbe szorítja már MEGINT saját magát. Komolyan, ez a csaj full mazochista..

Aztán megjelent Jonathan is. Először bizalmatlan voltam a csávóval. Meg még emlékszem, hogy valahol olvastam a könyv megjelenése előtt, hogy molesztálni fogja Emmát. Hát nem így lett. Kellemes csalódásom volt vele kapcsolatban, de... mégis. Ott a "de". Hol tetszett, hol nem tetszett, hogy Emmával ennyire megértik egymást. Tetszett, hogy megértő és segíteni akar Emmának. Viszont nem tetszett, hogy be akart furakodni az életébe + ott van még az agresszivitással való baja is. Emmának ott van Evan, tessék őket békén hagyni. Foglalkozzon Rachellel, van azzal elég baj!

Persze jelen volt az én szeretett Evanöm is. Aaaannyira megértő, aranyos, kedves, humoros; nem tudom megérteni Emmát, hogy a romantikus pillanatok mellett, hogy volt képes megcsókolni Jonathant. Evan nem ezt érdemli. Egyáltalán nem. Ide-oda billegett az egész történet alatt. Hol Evan volt a nagyon-csudijó, másik pillanatban meg Jonathanért sóvárog a lelke, mert ő rohadtul megérti az éjszaka közepén. Fogadni mernék, hogy Evan is kiállna mellette, segítene neki és támogatná. Nyilván neki nincsenek olyan bajai, mint Emmának, de ha jó kapcsolatban lennének, akkor nem kéne titkolózni.

Ez meg a másik hiba. Visszatérve Emmára. Ez a csaj állandóan hazudik. Akár pici dolgokban is. Ha Sara a legjobb barátnője, akkor miért is kell titkolózni előtte? Ha Evanért áhítozik, akkor mégis mi a jó francért kell vele így bánni? Az egész történetben ez nagyon idegesített.

Sarával egyáltalán nem volt semmi bajom, nagyon szerettem itt is. Mindig Emma mellett volt - már amikor a kisasszony engedte is -, és én csakis egy ilyen vagy hasonló barátnőre vágynék, szóval Emma igazán megbecsülhetné jobban Sarát.

Analise idegesítően szörnyűséges volt. Tenyérbemászó, hazug, kétszínű, manipulatív kis dög. Nyomul Evanre, mintha azt hinné, hogy bármikor is az övé lehetne. Evan visszavonhatatlanul imádja Emmát - aki ezt megint csak nem becsüli.... -, szóval a csajszika lekophat igazán. Habár az Emmához intézett utolsó szavai igazak voltak, attól még ne szóljon bele más dolgaiba.

Az utolsó fejezetet nem tudtam hová tenni. Nem is értettem. Most Emma otthagyta Evant véresen és megverve a nappaliban? Csakúgy? Hát ez totál meghibbant. És egyébként tényleg, mert a prológusban volt valami fura visszaemlékezés vagy képzelődés, amit megint csak nem tudtam értelmezni. Ki ez a Lyle? És miért ilyen összevissza a befejezés? Hova megy Emma? Tényleg megbolondult? Evannel szakított? 

Igen, kéne a következő kötet, mert merem remélni, hogy abban minden fény derül a történtekre..

Értékelésem: 3,5/5