Sorozat: Pokoli erény 1.
Kiadó: Pioneer books
Oldalak száma: 512
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789638942357
Megjelenés: 2013
Fordító: Kereki Noémi
Ár: 3990,-
Fülszöveg:
Sylvain Reynard világhódító útjára indult bestsellere felejthetetlen történet egy férfi megváltásáról és egy fiatal nő szexuális ébredéséről.
Sylvain Reynard világhódító útjára indult bestsellere felejthetetlen történet egy férfi megváltásáról és egy fiatal nő szexuális ébredéséről.
Gabriel Emerson professzor nappal Danténak, éjszaka pedig a csábítás művészetének a specialistája. Mivel biztos benne, hogy már elnyerte a helyét a Pokol alsóbb bugyraiban, régen lemondott a megváltásról, s értelmetlennek találja, hogy megfossza magát az élet örömteli bűneitől. És hogy minden vágyát kielégítse, beveti közismerten jó megjelenését és kifinomult csáberejét. Ám amikor a hallgatói között feltűnik az okos, csinos és ártatlan Julia Mitchell, akinek fájdalmasan ismerős angyalszemei vannak, minden korábbi cinikus meggyőződése megkérdőjeleződik.
A lány titokzatos bája, visszahúzódó szépsége és veleszületett jósága a végletekig bosszantja a férfi öntelt énjét, ugyanakkor mérhetetlen vonzalmat is ébreszt benne. Pedig jól tudja, hogy számára Julia tiltott gyümölcs. A lány iránti vonzódása és kettejük rejtélyes kapcsolata azonban nemcsak a karrierjét veszélyezteti, hanem olyan útra tereli, ahol elkerülhetetlen a múlt és a jelen összecsapása.
Vélemény:
Huh, hát nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon lassan veselkedtem neki a könyvnek, és nem is értem, hogy miért. Akkor még nem is sejtettem, hogy az egyik kedvenc könyvemmé válik. Hogy mire számítottam? Tömény erotikára és arra, hogy már a második oldalon történik felnőtt jelenet, merthogy manapság néhány ilyen típusú könyvet teljesen elrontanak azzal, hogy in medias res belevágnak a lecsóba.
Hogy mit kaptam élményként? Sok-sok romantikát, szerelmet, vágyódást, kétséget, és végül az utolsó fejezetben - azt hiszem, nem nagy titkot fedek fel - fel került a pont az i-re, megtörtént a szeretkezés.
De hogy azért ne csak felületesen véleményezzem ezt a csodálatos, megindító könyvet, kicsit részletezek.
Julia szimpatikus volt, annak ellenére, hogy nem kifejezetten olyan a személyiségem, mint az övé. Tetszett, hogy tiszta, nagylelkű és egyszerű lány volt. Nem játszotta túl az agyát, de azért mégis volt humora. Azt hiszem, ő az egyik hősnő, akin érződött, hogy tiszta szívéből szereti a párját.
Gabriel kellemes meglepetést okozott. Az elején azt hittem, hogy egy kegyetlen professzor fog szerepelni, akinek TALÁN megenyhül a szíve a könyv végére és egy csókkal pecsételik meg a szerelmüket. Na nem ez történt, sokkal több! Megismerhettük Gabriel múltját, gondolatait, bűneit és vezeklését. És hihetetlen, hogy mennyire meg tudott változni csupán egy nő miatt, de az elég is volt.
További kedvenc mellékszereplőm az Rachel volt. Marha jó beszólásai voltak, igazi talpraesett, karakán csajról van szó. Rachel apja, Richard is nagyon jófejnek bizonyult, noha annyira egy résznél nem díjaztam a konzervatív gondolkozását. Scottot nem kedveltem meg - egyáltalán - mert folyton bunkózott Gabriellel, ahelyett, hogy nem csak ítélkezett volna, hanem úgy igazán a dolgok mélyére nézett volna. Egyetlen szép mondata volt az egész könyv alatt, és ennyi. Aaron, Paul, Grace (már amennyit szerepelt) mindannyian szimpatikusak voltak.
Három részt emelnék ki különösebben, ami nagyon, de nagyon tetszett - akár jó, akár rossz szituáció volt.
Az első, amikor az egyik órán Gabriel és Julia kegyetlenül összeveszett úgy mindenki előtt. Nem is veszekedésnek nevezném, hanem irodalmi módon, burkoltan vitatták meg a gondolataikat. Dante és Beatrice kapcsolatáról volt szó, ők pedig totálisan belefonták a saját kis életüket. Szinte magam előtt láttam a jelenetet, de hát ez tesz egy könyvet csodálatossá.
A második - és ez nem lesz szép - amikor megjelent Simon. Ahhoz képest, hogy viszonylag gyorsan le lett zavarva a rész, engem nagyon megrázott. Könnyes szemekkel meredtem a lapokra és lapoztam, hogy ebből ugyan mi sül ki. Simont gyűlöltem, és ha a való életben találkoznék ilyennel - bár inkább ne legyen ilyen - egy életre a sittre kéne vágni, és rohadtul nem érdekelne, hogy szenátor az apja. Ez akkor se jogosítja fel mindenféle tettre. Az egyik fénypontja az volt, amikor Gabriel megjelent és laposra verte a gyereket. Úgy kellett neki! Juliát nagyon sajnáltam, hogy ilyen lelki megrázkódtatásban volt része, de Gabriel mellett igazán biztonságban érezheti magát. :)
A harmadik kedvenc rész az utolsó volt, de aki olvasta, az ki is találhatja. Sylvain Reynard fantasztikusan, érzelmesen írta le azt a részt, amit már kb a könyv felénél hirdetett. Gabriel hercegnőként kényeztette Juliát - és rá is fért szegénykére - majd édesdeden együtt aludtak el. Ahhoz képest, hogy férfi írta a könyvet, nem látszódott meg ezen a részen. Mármint egy férfi csak kicsit nyersebben fogalmazott volna, de itt annyira szépen és érzékien voltak leírva a tettek és gondolatok, hogy az hihetetlen. :)
Azt még megjegyezném, hogy a könyvben szereplő zene (Dave Matthews Band - Lying in the Hands of God) tökéletesen illett az adott jelenethez. A könyvben rengeteg hasznos, gyönyörű idézetet találtam, amiket itt posztoltam is. Ráadásként egy kicsit művelt is minket a könyv, csupa-csupa kifinomult ízlésre utaló jelet kaphattunk. Kezdve Dante és Beatrice kapcsolatától, az olasz művészetekig, ételekig, italokig, festményekig. :)
Csak is ajánlani tudom ezt a nagyszerű olvasmányt! :)
Csak is ajánlani tudom ezt a nagyszerű olvasmányt! :)
