Veronica Roth - A hűséges

Sorozat: Divergent 3.
Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 450
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789635398768
Megjelenés: 2014
Fordító: Logos
Ár: 2990,-

Fülszöveg:

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek. 

Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Vélemény:

Hát én is elolvastam. Olyan sok felháborodást olvastam a könyvről és elég kevés jó szót. A lázadó kifejezetten nem tetszett nekem. Lassú volt, sok volt a veszekedés Tris és Tobias között és idegesített. De itt valahogy úgy éreztem, hogy a könyv visszatért a Beavatott stílushoz és hangulathoz. Habár nem volt ugyanaz a hangulat, mégis izgatott voltam és kíváncsi voltam a fejleményekre, attól függetlenül, hogy már tudtam, mi lesz a vége.

SPOILER VESZÉLY!

Figyelemmel kísérhettük Tris és Tobias háborúját. Egyik háborúból a másikba sodródtunk. Alig vártam, hogy kijussanak a kerítésen túlra. Amit viszont ott találtak, az megint valami idegen volt. Megdöbbentem Amar visszatérésén. Olvastam a Négyes történeteket és abban szerepelt Amar "halála", ezért lepődtem meg nagyon.

David nem vált szimpatikussá, túlságosan merev volt nekem. Nita megint csak ellenszenves volt, már az első kettesben való beszélgetésüknél azt éreztem, hogy rá akar mozdulni Négyesre. Caleb továbbra se vált szimpivé, de az igazság, hogy az elején nem emlékeztem arra, hogy mit követett el Tris ellen. 

Tris valahogy tényleg nem tudott a fenekén maradni. Részben megértettem, hogy jó célért küzd, de az utolsó húzása az már őrültség volt. De közben nagylelkűség és szeretet is. Szerette Calebet és feláldozta érte az életét. Trisnek köszönhetően elérték a céljukat.

Uriahot sajnáltam nagyon, mert a robbanáskor ott volt. Olyan érzésem volt, mintha az integetésénél el is köszönt volna egyben Tristől.

Tobiast néhol értettem, néhol meg nem. A bántalmazott, megtört kisfiút nagyon sajnáltam benne, és szerettem volna adni neki egy új életet, vagy egy új anyát és apát. A komorsága ellenére egy csupaszív férfi, aki megérdemelte volna a boldog befejezést. Azok a fejezetek, ahol Trist gyászolta, még engem is megsiratott.

Evelynt nem kedveltem, de a végén, amikor a fiát választotta, akkor elnyerte a jóindulatomat. Marcus az Marcus, nem változott semmit. 

Sokan mondhatják, hogy nem volt jó a könyv. Nekem sem tetszett a befejezés, de így reális. Nem lehet minden happy end. Mondjon bárki bármit, nekem így is tetszett úgy egy az egészben a könyv. :)

Értékelés: 4,5/5

Kristin Harmel - A felejtés édes íze

Kiadó: Pioneer Books
Oldalak száma: 384
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789638964816
Megjelenés: 2012
Fordító: Deres Anita
Ár: 2990,-

Fülszöveg:

„Az élet soha nem úgy alakul, ahogy tervezzük, hanem ahogy lennie kell.”

A frissen elvált Hope McKenna-Smith egyedül neveli tizenkét éves kiskamasz lányát, Annie-t, és az anyagi nehézségek ellenére is igyekszik életben tartani a családi cukrászdát, igaz, egyre fogyatkozó reménnyel. Mert bár az Esthajnalcsillag a turisták és a helybéli lakosok szerint is Cape Cod egyik legnépszerűbb helye, mégsem hoz annyi bevételt, amennyi elegendő lenne a megélhetéshez, a havi törlesztőrészletek kifizetéséhez.

Hope-ot kétségek gyötrik, hogy megérte-e a szülés miatt félbehagyni a jogi egyetemet, aztán évek múlva kiszállni a férjével közös vállalkozásból, és magára vállalni a családi hagyomány folytatását, az édesanyjától és a nagyanyjától tanult cukrászmesterséget. Ha szemet hunyt volna Rob félrelépése felett, ma is az ügyvédfeleségek biztonságos, kiszámítható életét élhetné.

Magányos küzdelmét nagyanyja, a francia származású Rose súlyosbodó Alzheimer-kórja is nehezíti. Aztán az idős hölgy egyik ritka tiszta pillanatában arra kéri, hogy utazzon el Párizsba, és derítse ki, mi történt a második világháború és a holokauszt idején elveszett családtagjaival. Hope, aki korábban mit sem sejtett nagyanyja múltjáról, vonakodva bár, de repülőre ül, aztán nyomozásba kezd a Fény Városában.

Keresése nyomán hetven éve eltemetett családi titkok, három világvallás ínycsiklandó süteményreceptekben megtestesülő hagyományai, és egy csodálatos, elpusztíthatatlan szerelem bukkan fel a múltból, örökre megváltoztatva a zárkózott és folyton tépelődő Hope egyhangú napjait.

Vélemény:

Csodálatos könyv volt! Bárkinek merem ajánlani. Egyedül azon csodálkozom, hogy miért nem olvasták már többen, és miért van 85%-on. Ráadásul ez a könyv segített engem kilendíteni a könyvválságomból, ezért pedig ezer köszönet :) 

Hope kivételes nő, nagyon sokszor azonosultam vele és amit véghez vitt Mamieért, az megint csodálatra méltó volt. Annie hasonlóan lázadó lány korát éli, akárcsak mint én éltem/élem, de szerencsére ők rendbe jöttek Hope-pal és ez a lényeg. 

Mamie/Rose sajnálatra méltó, de egyben elképzelni sem tudom, hogy lehetett valaki ennyire erős és kitartó. Jacobbal legendás, szinte meseszerű szerelmük végig arra tanította az olvasót, hogy szeressünk, amennyire csak tudunk, és ne féljünk kimutatni az érzéseinket. Irigylem Rose és Jacob szerelmét, mert ez tényleg örök és felülmúlhatatlan. 

Gavint nagyon megkedveltem, tényleg Hope-hoz való férfi, még akkor is, ha fiatalabb tőle. Törődött Annievel, Hope-pal, támogatta őket és ki is mutatta az érzéseit. 

A történetek, amiket olvashattunk Rose, és a Picard család életéről egyszerre megborzongatóak és egyszerre fantasztikusak. Szörnyű volt olvasni a II. világháborúról, a deportálásokról, a kegyetlenségekről és a halálról. De pont ezek tették még komolyabbá a könyvet.

A könyvben rengeteg bölcs gondolat fogalmazódik meg, ezért idéztem annyira sokat belőle. Imádtam, hogy ennek a könyvnek tényleg van igazság tartalma, ráadásul a receptek is nagyon gusztusosnak tűntek. :) 

Köszönöm ezt a felejthetetlen élménytt Kristin Harmel!

Értékelés: 5/5

J. A. Redmerski - Az örökké határa

Sorozat: A soha határa 2.
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 366
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789633831137
Megjelenés: 2014
Fordító: Medgyesi Csilla
Ár: 3499,-

Fülszöveg:

A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…

Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…

Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.

Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

Vélemény:

Na végre, hogy a végére értem… Mostanában nem voltam túlságosan olvasós kedvemben, és ez a könyv se hozta meg különösen hozzá a kedvem, de elolvastam.. habár az utolsó 20 oldalt már csak végig lapozgattam, mert annyira nem igazán érdekelt. 

Kaphattunk egy nyálban tocsogó szerelmi könyvet, amiben Andrew Parrish egy félisten, de olyannyira, hogy ilyen NEM létezik. 

Kaphattunk egy Camryn Bennetett, akinek a személyisége megint csak nem volt rám hatással, egyáltalán nem azonosultam vele, talán csak 1-2 alkalommal. 

Valahogy úgy érzem, hogy ez már nagyon nem nekem való, habár az én korosztályomnak íródott. 

A mai világban nagyon sok embernek nem meg úgy, hogy akkor ide-oda utazgatnak hónapokon keresztül és alkalmi munkákból mindezt tudják is finanszírozni. Nem azt mondom, hogy maradjanak otthon életük végéig, de Camryn és Andrew nagyon ritkán tudtak a fenekükön maradni. 

Az első kötet tetszett, oda voltam érte, de azóta már annyi idő eltelt, és bevallom abszolút nem emlékeztem rá. Ez a könyv pedig megint el fog veszni a sok másik között…

Értékelés: 3/5