Veronica Roth - A hűséges

Sorozat: Divergent 3.
Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 450
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789635398768
Megjelenés: 2014
Fordító: Logos
Ár: 2990,-

Fülszöveg:

Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek. 

Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Vélemény:

Hát én is elolvastam. Olyan sok felháborodást olvastam a könyvről és elég kevés jó szót. A lázadó kifejezetten nem tetszett nekem. Lassú volt, sok volt a veszekedés Tris és Tobias között és idegesített. De itt valahogy úgy éreztem, hogy a könyv visszatért a Beavatott stílushoz és hangulathoz. Habár nem volt ugyanaz a hangulat, mégis izgatott voltam és kíváncsi voltam a fejleményekre, attól függetlenül, hogy már tudtam, mi lesz a vége.

SPOILER VESZÉLY!

Figyelemmel kísérhettük Tris és Tobias háborúját. Egyik háborúból a másikba sodródtunk. Alig vártam, hogy kijussanak a kerítésen túlra. Amit viszont ott találtak, az megint valami idegen volt. Megdöbbentem Amar visszatérésén. Olvastam a Négyes történeteket és abban szerepelt Amar "halála", ezért lepődtem meg nagyon.

David nem vált szimpatikussá, túlságosan merev volt nekem. Nita megint csak ellenszenves volt, már az első kettesben való beszélgetésüknél azt éreztem, hogy rá akar mozdulni Négyesre. Caleb továbbra se vált szimpivé, de az igazság, hogy az elején nem emlékeztem arra, hogy mit követett el Tris ellen. 

Tris valahogy tényleg nem tudott a fenekén maradni. Részben megértettem, hogy jó célért küzd, de az utolsó húzása az már őrültség volt. De közben nagylelkűség és szeretet is. Szerette Calebet és feláldozta érte az életét. Trisnek köszönhetően elérték a céljukat.

Uriahot sajnáltam nagyon, mert a robbanáskor ott volt. Olyan érzésem volt, mintha az integetésénél el is köszönt volna egyben Tristől.

Tobiast néhol értettem, néhol meg nem. A bántalmazott, megtört kisfiút nagyon sajnáltam benne, és szerettem volna adni neki egy új életet, vagy egy új anyát és apát. A komorsága ellenére egy csupaszív férfi, aki megérdemelte volna a boldog befejezést. Azok a fejezetek, ahol Trist gyászolta, még engem is megsiratott.

Evelynt nem kedveltem, de a végén, amikor a fiát választotta, akkor elnyerte a jóindulatomat. Marcus az Marcus, nem változott semmit. 

Sokan mondhatják, hogy nem volt jó a könyv. Nekem sem tetszett a befejezés, de így reális. Nem lehet minden happy end. Mondjon bárki bármit, nekem így is tetszett úgy egy az egészben a könyv. :)

Értékelés: 4,5/5