J. R. Ward - Síron túli szerető

Sorozat: Fekete Tőr Testvériség 2.
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 568
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789632541518
Megjelenés: 2008
Fordító: Lukács Andrea
Ár: 3999,-

Fülszöveg:
Rhage a Fekete Tőr Testvériség legveszélyesebb vámpírja. Nincs nála keményebb vagy gyorsabb harcos, és telhetetlenebb szerető sem. Kegyetlen átok sújtja, amelyet az Őrző szabott ki rá. Lelke sötét oldalával viaskodik, és ha egyszer alulmarad, az végzetes következményekkel jár...

A gyönyörű Mary Luce Rhage védelemre szorul. Már évekkel ezelőtt elvesztette hitét a csodákban, mégis kétségbeesetten küzd annak a férfinak az oldalán, akit szeret. Az örök szerelemért. Az örök életért.

Kettejük erotikus szenvedélyéről szól az Éjsötét szerető folytatása, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

Vélemény:
Nekem is kell egy Rhage, de most azonnal!! Hihetetlen egy könyv volt. Minden egyes alkalom különleges érzés volt, amikor olvastam. Egyedül az alantas részeket utáltam, mert nem szeretem őket, se a fura neveiket. Visszatérve viszont nekem nagyon szimpatikussá vált Mary, sokszor magamat láttam benne. Annyira szívmelengető és kedves lány. Becsülte, szerette Rhage-t úgy ahogy van és kész. A szörnnyel együtt. Kicsit lehangoló volt az, hogy a lány leukémiás, és kíváncsivá tett, hogy Ward, hogy oldja meg ezt a problémaforrást. Rhage és Mary első találkozásánál tudtam, hogy nagyon különleges dolog van köztük. 

Sokszor úgy éreztem, mintha moziba lettem volna vagy én magam élném át és csak úsztam az árral. Nehezen tudtam csak lerakni a könyvet. Az erotikus részek is nagyon jók voltak, Ward csodálatosan ír. 

Örültem annak is, hogy betekintést kaphattunk a következő kötetbe. Zsadist és Bella annyira jó párost fognak alkotni. Egy megtört lelkű férfit helyre hoz Bella. Itt is az első találkozás jelentőségteljes volt, tudtam, hogy ők együtt fognak lenni, noha nem ebben a kötetben. Eddig nem igazán kedveltem Zsadistot, pontosan úgy álltam hozzá, mint a többi harcos: érzéketlen, agresszív, dühös. Mary tökéletesen rátapintott a lényegre, amikor kicsit beszélgetett Zsadisttal. Zsadist nem rossz „ember” – vámpír – és ez igaz is, csak túl sok rossz dolog érte. Szóval nagyon kíváncsian folytatom a következő kötettel, mert még a végén kiderül, hogy Zsadist is tud szenvedélyes, szerelmes, rendes lenni! :D

Lauren Oliver - Káosz

Sorozat: Delírium 2.
Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 344
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789635397808
Megjelenés: 2012
Fordító: Heinisch Mónika
Ár: 2990,-

Fülszöveg:

"− Szóval korábban hogy hívtak? – kérdezem, mire megáll. Nem fordul meg, miközben folytatom: − Úgy értem, azelőtt, hogy a Vadonba jöttél.

Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul.

− Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz – mondja halkan, de határozottan. – Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid… elporladtak. – Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. – Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik."

Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.

Vélemény:
Azért kap csak 4,5 csillagot, mert az eleje lassan indult be. Kicsit izgalmasabb kezdésre/folytatásra számítottam. Tetszett a 'Most' és 'Akkor' felbontás. Fokozatosan mindenkit megismerhettünk. Az Ellenállás tagjai közül Sarah, Tövis, Kék, Vadász és Holló vált a legszimpatikusabbá. Sarah olyan volt Lenának, mint egy kishúg, Holló pedig anyáskodó és nővéreskedő volt. Az a sejtelmem támadt, hogy Tövis és Holló között valamilyen intim kapcsolat van, de ez még nem derült ki ebben a kötetben.

A sztori elején még nem volt szimpatikus Julian Fineman. Ő is egy volt a többi DMA-s közül, mintha már kikezelték volna. Az elrablás során viszont megmutatta a pozitív oldalát is. Egyre jobban kezdtem neki és Lenának szurkolni, hogy jöjjenek össze. Lassan már nem is volt DMA-s. Néha volt bennem egy kis érzés, hogy csak átveri, és ő is csapdába csalja, de ez téves volt. A föld alatt élő abnormálisok közül Érme volt a legszimpatikusabb. Aztán a lakóbázison Lena és Julian nagyon intim körülmények közé kerültek. Megérinthette, sőt meg is csókolhatta Lenát. Nem tartottam nagyon fair-nek ezt Lenától, hiszen az első kötetben azt szajkózta, hogy élete szerelme Alex, erre jön Julian és mindent felborít. Persze, ez a való életben is simán előfordulhat, sőt elő is fordul, de azt nem gondoltam volna a Delíriumnál, hogy egy szerelmi háromszöget fog megírni Lauren Oliver. Az pedig, hogy végül megjelent Alex, igazi, élő valójában, az valami csúcs volt. Éppen egy romantikus jelenetbe futott bele, illetve szólt bele. Majd csak a következő kötetben tudhatjuk meg ez milyen kihatással volt Lenára, Julianra és magára Alexre.

Visszatérve Hollóra és Tövisre, nagyon nem volt szép húzás tőlük, hogy elraboltatták Lenát és Juliant, csakhogy elérjék a céljukat. Igaza volt Lenának, teljesen olyanok voltak, mint a DMA-sok. Ők is elfojtották az érzelmeiket, amire persze szükség is volt, mert különben összeomlottak volna, de néha mégis muszáj érezniük. Jól tette Lena, hogy kiszakadt ebből és megmentette Juliant.

Kíváncsian folytatom hamarosan a harmadik kötettel! :)

Spirit Bliss - Kígyók sziszegése

Sorozat: Árnyékvilág 2.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 680
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789632455464
Megjelenés: 2011
Ár: 2999,-

Fülszöveg:

A stúdió már hosszú évtizedek óta gyártja a sikerfilmeket. Itt megszokott a luxus és a csillogás. Sokan eladnák a lelküket is, hogy bekerüljenek ebbe a közegbe... Vagy a gyerekeik lelkét. Mikor Peter Summers, menedzser rádöbben, hogy a filmstúdió, amelynek dolgozik, sötét ügyekkel foglalkozik, először nem tudja, mit tegyen. Egy dologban biztos csak: nem fordíthatja félre a fejét! Bizonyítékokat kell gyűjtenie... Egy régi álom, amely most valóra válhat. Külföldi koncertkörút, hírnév és pénz. És egy új, ami veszélybe kerülhet. Szerelem, házasság, család. Julie Parker mindig is híres énekesnő szeretett volna lenni. Aztán megismerkedett Peter Summersszel és beleszeretett. Most minden, amit szeretne, hogy Peter felesége lehessen. Izgatottan készülődik élete legboldogabb napjára, ami hirtelen rémálommá változik. A vőlegény nem jelenik meg az oltár előtt, másnap pedig feltűnik a rendőrség a rossz hírrel: Petert lelőtték.

Vélemény:
Az eleje jól indult, aztán jött a sok visszaidézés, és már alig vártam, hogy a végére jussak, és a jelenben játszódjon a sztori. Ennek ellenére, mégiscsak kellett bele ez a fordulat, mert csak így volt teljes és ismerhettük meg jobban Petert.

Az első könyvben nem jelentettem volna ki, hogy szerintem jó ember, de ebben a kötetben teljesen megszerettette magát velem. A visszaemlékezésben szurkoltam neki és Madenek, de sajnos - vagy nem sajnos - nem éppen happy end lett a vége. De ha ezt nézzük, lehet akkor nem is így alakult volna az élete, sem Adamé. Nem csöppent volna az életükbe Camilla és Julie.

Azért valamilyen szinten hihetetlen a történet, mert elég lehetetlen, hogy egy véletlen folytán egy filmsztárral és annak a menedzserével jöjjön össze az ember fia, de azért jó volt olvasni egy ilyen kis könnyed olvasmányt, ami a végén már nagyon is izgalmas volt.

Julie-t imádtam, ahogyan Petert is. Camilla gondoskodása néhol már sok volt, idegesítő és nagyon anyáskodó. Jossieból, Susanből nem sokat kaptunk, viszont a kis Fawn imádnivaló volt. :) Irist, Campbellt, Aaront, Norát egyáltalán nem kedveltem. Gilbert se nyerte el a tetszésemet, de ám legyen. Nem ítélem el teljesen. Nyilván, meg volt az oka annak, amilyen lett. Sajnálatra méltó.

Örülök, hogy elolvashattam a két könyvet (az előzőt is) és akinek tetszett az első rész, annak fog a második is! :)

Karen Thompson Walker - Csodák kora

Kiadó: Libri
Oldalak száma: 354
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789633101261
Megjelenés: 2012
Fordító: Nagy Gergely
Ár: 2990,-

Fülszöveg:
Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat.

Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak.

Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.

Vélemény:
Azt hiszem ez volt az első legjobb utópiám. Nagyon érdekes volt a világ, amit olvashattunk. Örültem, hogy mindenbe belátást nyerhettünk. Döbbenetesen írta le Karen a változásokat, amiket sose tudhatunk, hogy bekövetkeznek-e. Lehet, hogy 1-2 éven belül velünk is megtörténik. Juliáékkal is váratlanul történt. A könyv fülszövege totálisan ráillett a sztorira. Minden, amit leírtak, valóra vált. Családok estek szét, barátságok oszlottak fel, szerelem szövődött.

Én Julia apjának nem tudtam megbocsátani a félrelépését. Egyszerűen túl sok volt, hogy hazudott a lányának és a nejének. Összeszűrni a levet a szomszéddal és egyben a zongoratanárral kissé pofátlanság. Értem én, hogy kihűl egy kapcsolat, de akkor se kell egyből máshoz rohanni. Julia helyében már rég eljárt volna a szám.

Hannától nem is vártam mást, valahogy számítottam rá, hogy miután visszatér Utahból nem lesz minden ugyanolyan. De az, hogy miért vált ilyenné, nem lehetett rájönni. 

Seth-et eleinte nem kedveltem, mert eléggé zárkózott, lázadó fiúnak találtam, de ahogy több időt töltöttek együtt Juliával egyre jobban megkedveltem. Na, azért nem lett kedvenc. :)

Julia anyja, Helen, szimpatikus volt számomra, még akkor is ha túlságosan parázós típus volt. Gondoskodó, aggódó anya, aki szívén viselte apósa sorsát, valamint a családjáét. De hát ez is a feladata egy édesanyának. Összetartani a családot.

Julia nagyon talpraesett, erős lány volt a szememben. Ahhoz képest, hogy csak 11 éves volt, amikor elkezdődtek a tragédiák, nagyon jól viselte, vagyis nem kaptunk gyerekes hisztit, nyavalygást. Mintha nem is egy 11 éves lányról lett volna szó.

Végül én nagyon megvoltam elégedve a könyvvel. Ajánlom mindenkinek! :)