Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalak száma: 288
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789637051708
Megjelenés: 2015
Ár: 2980,-
Fülszöveg:
„Nem változott semmi – talán ezzel volt a legnehezebb szembesülni. Tegnap éjjel még láttam (láttam!) a gyilkost, aki visszanézett rám, ott bujkált bennem, az én álarcomban, az én testemet viselve. Ma nem. Ma ugyanaz a nő voltam, aki előző reggel munkába indult. (…) Moira voltam, csak így egyszerűen. Azt kívántam, bár változott volna valami – nem tudom, de valaminek nyomot kellett volna hagynia rajtam. Aki embert öl, az többé nem lehet ugyanolyan.”
Moira élete abban a pillanatban véget ér, mikor egyik este odalép hozzá egy idegen férfi, és ismeretlen, ősi szavakat suttog a fülébe. Mire magához tér, egy sikátorban áll, holttest hever a lábánál, csurom vér, és fogalma sincs, mi történt vele, vagy hogyan került oda egyáltalán.
Elindul egy lavina, melyet nem képes megállítani, kiszállnia pedig lehetetlen. Belecsöppen két ősi kelta nép évezredek óta tartó háborújába, elveszítve a választás lehetőségét. Az élete többé nem az övé.
Ő lesz a leghatalmasabb játékos, a legnagyobb aduász.
Ő lesz a Morrighan…
És a szörnyeteg életre kel.
A Morrighan sorozat első része!
Vélemény:
Azt nem lehet kifejezni, hogy mennyire tetszett. Hihetetlen! Mellesleg hozzáteszem, teljesen felesleges összehasonlítani a Winie Langtont és Moirát, mert két külön világ, mégis fantasztikus. Míg Winie humoros, laza és izgalmas, addig Moira egyáltalán nem üti meg a könnyed hangnemet, noha azért volt benne részünk. Ez az egész kelta, druida, vatis történet nagyon érdekes volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. :)
Moira már az első perctől kezdve szimpatikus volt. Nem egy kis elkényesztetett kislányról van szó, hanem egy tökös nőről, akinek a mai kislányoknak példát kellene mutatnia. Képes kemény döntéseket hozni, megvédeni magát, de eközben nem felejti el, milyen is érezni. Nem egy kőkemény, szívtelen nőről beszélünk, hanem egy érzékeny harcos nőről. Újabb példaképem lett. :)
Lainnt nem sikerült megkedvelni, valahogy mindig irritált a nagyképűségével és hogy ennyire parancsolgatni akar Moirának. Habár remélem arra azért választ kapunk miért is kellett halandó bőrbe bújniuk az istennőknek, ahelyett hogy maradtak volna isteni formában.
Logan… óó, ő végig nagyon szimpi volt. Mindent megtestesített, amit csak elvárhat egy romantikus olvasó. Moira a legrosszabb pillanatokban is számíthatott rá, függetlenül időtől vagy helytől. És ahogy Wee leírta az egyetlen romantikus/erotikus pillanatot, az hihetetlen volt.. Annyira valóságos volt, nem eltúlzott, mint a könyvek többségében, hanem amit egy hétköznapi nő átélhet. Ez nem kitaláció volt, hanem egy olyan írónőtől jött, aki tudja miről beszél és nem csak elképzeli. Viszont az utolsó húzása nagyon csúnya volt.. Úgy megsirattam azt a részt, amikor Logan meghalt, mint amikor a Trónok harcában megölték Jon Snow-t… Csak könyörögtem, hogy „Ne már, kérlek ne…”, de végül mégis megtörtént. Attól a perctől fogva én is olyan akartam lenni, mint a Morrighan. Azt akartam, hogy Moira tomboljon és tombolt is. Remélem valami csoda fojtán Wee visszahozza.
Wee, iszonyatosan köszönöm ezt az újabb fantasztikus élményt. El nem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok, hogy van még egy ilyen magyar író, aki ilyen nagy hatással képes rám lenni. Gyönyörűen fogalmaztál és még most is a könyv befejezése után kicsit le vagyok sokkolva, mert szavakhoz se tudok jutni. :)
Értékelés: 10/10
