J. R. Ward - Életre keltett szerető

Sorozat: Fekete Tőr Testvériség 4.
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 670
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789632542294
Megjelenés: 2009
Fordító: Lukács Andrea
Ár: 3999,-

Fülszöveg:

A Fekete Tőr Testvériség hat vámpír harcosból álló csoport, akik a fajt védelmezik. A testvériség szövetségese most élete legnagyobb kihívásával, valamint a kor legsötétebb gonoszával kényszerül szembenézni.

Butch O’Neal természeténél fogva harcos. A nehéz életutat bejárt, egykori gyilkossági nyomozó az egyetlen ember, aki valaha is bebocsátást nyert a Fekete Tőr Testvériség belső köreibe. Ő azonban egyre nagyobb szerepet akar vállalni a vámpírok világában, és az alantasok ellen folytatott harcukban. Ha nem kaphatja meg a vámpír lányt, akit szeret, akkor legalább a testvérek oldalán akar harcolni…

A sors azonban megátkozza azzal az egy dologgal, amire vágyik. Amikor feláldozza magát, hogy megmentsen egy vámpírt a gyilkosoktól, a háború legsötétebb hatalmának esik áldozatául. Haldoklik, ezért a testvériség Marissát hívja segítségül, hogy visszahozza az életbe, de talán még az ő szerelme sem elég ahhoz, hogy megmentse…

Vélemény:
Egy icipicit lassan indult be számomra, bár lehet hogy csak nem volt kedvem. Azonban most hogy megjött a szünet, jobban belefogtam és 2-3 nap alatt sitty-sutty kiolvastam. :) Nem hiába!

Ez a könyv is piszok jó volt, bár nem mondanám azt, hogy imádom Butch-ot. Kétségkívül nagyon összeillenek Marissával, de nagyon bonyolult páros. Mind a kettő jót akar a másiknak, és nem veszik észre, hogy pont azzal okoznak fájdalmat, ha külön válnak. Néha már a hajamat téptem volna Marissa problémázása és Butch hisztériája miatt. Miért kell ennyit töprengeni? Persze, értem én, más az, ha valakinek harcos a párja, ráadásul a Pusztító, de azért nem kellett volna ennyire hisztérikusnak lenni.. mondom én, aztán lehet másképp reagálnék, ha én élném át. Ennek ellenére aranyos kis párost alkottak, tetszett! :) Egyetlen egy dolog nem, az a jelenet a vége felé volt. Marissára rátört az éhség és csak úgy a kocsiban egymásnak estek, mint bolond tehén az anyjának, és egyáltalán nem érdekelte őket, hogy 1. a kocsi mozog mint állat, 2. bárki megláthatja őket, 3. azért adjunk már magunkra és ne a kocsiban csináltassa már fel magát Marissa.. :D Igazából csak ennyi volt a  problémám. 

Ja még valami. Azt nem kifejezetten értettem a legvégén, amit mesél Butch anyja. Ha az anyja egy vámpír feküdt le, akkor Butchnak félvérnek kellett volna lennie, mint Bethnek, tehát a 25. születésnapján kellett volna átváltoznia, ami nyilvánvalóan nem történt meg. Amikor meg átváltoztatták, teljes jogú vámpír lett belőle. Kicsit ezt szerintem elnézte Ward, vagy már mindegy volt neki, csak legyen kész a könyv. De mindegy is, nem akarok én kötözködni. :)

+ John-t most nagyon megkedveltem, annak ellenére, hogy az előző kötetekben kifejezetten irtóztam tőle. Tetszik, hogy be akar vágódni, hogy küzd egy célért és mindeközben pedig férfivá válik a kisfiúból. :)

Illetve Vishoust se akarom kihagyni. Voltak furcsa pillanatok, de már most érzem, hogy az ő könyve is megér majd egy misét. Jó lesz az, és Vishous meg fogja szerettetni magát velem. :)

Alice Clayton - Faldöngető

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 424
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789632548043
Megjelenés: 2013
Fordító: Balázs Júlia
Ár: 3499,-

Fülszöveg:

Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet... O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkini kenyér receptje is az övé... de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.

Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát szexuálisan túlfűtött szomszédja tetőzi be, aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és... ez csak nem egy nyávogás volt? ...hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva..., igen, helyes a tipp: O-tól is.

Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…

Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt - és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.

Vélemény:

Tyűha!

Maga a történet teljesen magával ragadott. Nem hasonlítanám össze feltétlenül a Szürkével, mert azért lehet, hogy volt bennük hasonlóság, mégsem ugyanazt képviselik. Örültem, hogy itt nem kellett semmi szado-mazóval megbirkóznom, és nem akart olyat legyömöszölni a torkomon az írónő, ami nem fért bele a kereteimbe.

Rátérve a szereplőkre, Caroline-t nagyon megszerettem. Okos, intelligens, és rendkívül humoros nő. Hát azok a csipkelődések Simonnal elképesztőek voltak :D Mint egy házaspár, csak akkor még nem tudták, hogy így alakul majd a sorsuk.

Simon… Simon le vett a lábamról. Magam előtt láttam pimasz mosolyát, amint tudja, hogy mit válthat ki egy nőből (nos ez mindenkinek más és más), illetve pusztán a személyisége, a humora is magához láncolt. Ez férfi! Annak ellenére, hogy nem makulátlan a múltja, mint ahogy senkinek sem, mert mindenkinek van valami kis kosz azon a fehér lepedőjén. Tetszett, hogy sorjában adta fel a háremét, mindezt persze Caroline-ért.

A barátnők – Mimi és Sophia – története is egészen kikerekedett, örültem, hogy nem nyújtotta el Alice Clayton a sztorijukat. Amennyit kaptunk, annyi elég is volt. Aranyosak voltak! :)

Szóval fantasztikus történet, könyv, olvasmány; mindenből pont annyit hintett el Alice, amennyit kellett és pontosan így volt jó. Persze a végénél azért kapunk jócskán ízelítőt, de nem baj, kell is! :D

Még valami; a végén ezt a zenét hallgattam hozzá:

http://www.youtube.com/watch?v=hHimjVYsd6I

Susan Elizabeth Phillips - Álom, édes álom

Sorozat: Chicago Stars 4.
Kiadó: Victoria
Oldalak száma: 436
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789639803237
Megjelenés: 2008
Fordító: Molnár Gabriella
Ár: 2461,-

Fülszöveg:

Rachel Stone mellől végképp elszegődött a szerencse. Pénze nincs. Otthona és állása sincs. Van viszont egy ötéves fia, akiről gondoskodnia kell és egy fekete füstöt okádó kocsija. A járgány éppen az előtt az autósmozi előtt köhögi ki a lelkét, amelyet Gabe Bonner, a szívtelen férfi renovál, akiből kiveszett az élni akarás. (Mindenki által) imádott feleségét és tökéletes fiát elvesztette egy autóbalesetben, feladta sikeres állatorvosi hivatását, s önmaga árnyékaként tér vissza szülővárosába. Semmire sem vágyik jobban, minthogy mindenki békén hagyja, különösen a gyönyörű, önérzetes, számkivetett, tehetséges bajkeverő. Menekül Rachel elől, aki iránt legnagyobb megdöbbenésére szinte azonnal fellobban benne a szexuális vonzalom, amelyről azt hitte, meghalt a feleségével együtt. Még inkább menekül Rachel fia elől, aki túl sok fájdalmas emléket ébreszt benne. Talán az oroszlánszívű Rachelt az ég küldte, hogy megmentsen egy zord, makacs férfit. Egyikük sem akar kapcsolatot, de a szerelemnek és a vonzalomnak, amelyet egymás iránt éreznek, nem tudnak ellenállni. Két kedves szerelmes indul el a szív mulatságos, megható útján oda, ahol az álmok valóra válnak.

Vélemény: 

Nagyon-nagyon elhúztam az olvasását a könyvnek, de végre valahára befejeztem abszolút pozitív értékeléssel. :) A könyv felfedte a rideg valóságot, amivel nap mint nap sokan megküzdhetnek, ha még csak nem is tudunk annyiról. Rachel csodálatra méltó nő, aki mindent próbált megteremteni a fiának, még ha ő éhezik is. 

Az, ahogyan hozzáálltak a városbeliek Rachelhöz szégyenteljes. Hogy lehetnek az emberek ennyire elvakultak? Nem Rachel indítványozta a hitgyülekezetet, hanem Dwayne. Ennek ellenére persze az emberek inkább hittek a pletykának és üldözték ezt a szerencsétlen nőt, akinek van elég baja. Hihetetlen, hogy Rachel milyen sziklaszilárdan kiállt saját magáért és fiáért. Egy igazi hősnő! 

Gabe igazán bonyolult személyiség, de örültem, hogy Rachelnek sikerült megpuhítania a sok rossz emlék ellenére is. Cherry és Jamie elvesztése fájdalmas lehetett, de az élet adott neki egy második esélyt, hogy új életet kezdjen. Nagyon örültem, hogy végül minden klassz lett. Ethan és Kristy is összejöttek, a végén pedig mind 3 feleség terhes volt. Hogy tudták így összehozni, ilyen összefüggően?! :D Na mindegy, az nem lényeg. 

Érdemes volt elolvasni és szerintem még fogok olvasni SEP-től. :)

Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Sorozat: Luxen 1.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 424
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789633730362
Megjelenés: 2013
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Ár: 2999,-

Fülszöveg:

Az újrakezdés szívás. Amikor - éppen az utolsó középiskolai évem előtt - Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült. 

Aztán a srác megszólalt. 

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt - akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. 

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. 

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam...

Vélemény: 

Nem, nem, nem.. ilyen nincs! :D Nincs ilyen befejezés.. de mégis van..

Jesszusom! Komolyan, úgy álltam hozzá a könyvhöz, hogy na mi ez a nagy rajongás körülötte, lehet rám nem is lesz hatással és teljesen, totálisan fölösleges ez a körberajongás. DE ez nem volt igaz. :D

Rettentően idegesített Daemon bunkósága, bár sokszor kifejezetten szórakoztató tudott lenni, amikor pedig az igazi, érzelmesebb énjét mutatta meg, akkor imádtam. Annyira szép és megható volt, ahogy aggódott Katy iránt. Viszont még kellett volna több. Nem volt elég. :D

Katy-t nagyon bírtam, nagyon tökös csaj volt a maga módján. Valamilyen szinten magamra emlékeztet. Ugyanolyan könyvmoly, mint én; nekem is van blogom, bár videót azt ugyan nem készítek.

Dee nagyon aranyos volt, ő is kedvenc szereplő. Állandóan kis buzgó, örök vidám csajszi, akit le se lehet lőni, bár ne is. :) Daemon és közötte a testvéri szeretet nagyon szép, bár a fagyis jelenet iszonyat vicces volt. Szinte magam előtt láttam a jelenetet, ahogy Dee visít a fagyijáért, mert Daemon megette az összeset. :D Kész!

Ash-t, Andrew-t nem igazán bírtam. Adam még egész elment.

Kedvenc jeleneteim:

1.) Amikor Daemon és Katy próbálják halványítani a fényt, ami aztán majdnem +18-ba torkollik. 

2.) A harc. Hiába hogy miközben olvastam, egyben rettegtem is, nehogy történjen valami baj Daemonnal, Dee-vel vagy Katy-vel, mégis annyira izgalmas volt, hogy hihetetlen. Ez a zene totál illik hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=xOm2fLucQ9g

3.) Amikor kiderül, hogy valami történt Katyvel, mert összekapcsolódtak Daemonnal. Úgy érzem, ezt még ki kell majd fejteni a következő kötetben. :)

Szóval... kijelentem, hogy engem is magába szippantott az Obszidián varázsa, Daemonnal, Katyvel és az összes luxennel együtt. :) Aki eddig még nem tette, az olvassa el, mert nem fogja megbánni! :)

J. R. Ward - Megsebzett szerető

Sorozat: Fekete Tőr Testvériség 3.
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 604
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789632541624
Megjelenés: 2008
Fordító: Lukács Andrea
Ár: 3999,-

Fülszöveg:
A New York-i Cladwell éjszakai sötétjében halálos háború folyik a vámpírok és gyilkosaik között. A harcot a hat vámpír harcosból álló csapat, a Fekete Tőr Testvériség vívja. Zsadist közülük a legveszélyesebb, a legrémisztőbb. Zsadist, akit korábban vérrabszolgaságba kényszerítettek, még mindig viseli szenvedéssel és megaláztatással teli múltja sebhelyeit. A csillapíthatatlan dühéről és sötét oldaláról hírhedt férfitól mind a vámpírok, mind az emberek rettegnek. Egyetlen társa a harag, egyetlen szenvedélye a terror – amíg meg nem ment egy csodálatos nőt... J. R. WARD megírta korunk legsikeresebb „véres-romantikus” sorozatát, melynek világszerte szép számmal vannak hódolói. Az Ulpius-ház az Éjsötét szerető és a Síron túli szerető után a sorozat harmadik részével csábítja olvasóit Ward káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világába.

Vélemény:

Fantasztikus, csodálatos könyv volt! Imádtam!

Arra számítottam, hogy egy szadomazo-s, durva, brutális jelenetekkel teli történetet kapunk, és nem! Telis-tele volt érzelemmel, fájdalommal és szerelemmel. Nagyszerű volt látni, hogyan változik meg Zsadist, és miként hat rá Bella. Ami kifejezetten tetszett, az a nalla becézés volt. És persze így is nevezték el közös gyermeküket is, Nalla. :) Az utolsó közös apa-anya-gyermek jelenet nagyon édes volt.

Nagyon érdekes volt olvasni Zsadist visszaemlékezéseit, illetve Phury-ét; jobban megismerhettük őket, a közös múltjukat is. Phury-t még jobban megkedveltem, volt jó pár vicces rész is, amikor jókat nevettem.

Vishous és Butch oltári párost alkotnak, viszont ami a legvégén volt, az nagyon megdöbbentett. Butch is vámpír lesz! Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy csupán azzal, hogy vámpírvért iszik, át is változhat. Ward tud még meglepetéseket okozni. Bár nem titok, elolvastam Butch adatlapját molyon, és láttam, hogy Marissa parancsolója lesz, vagyis vámpír, csak arra nem számítottam, ez hogyan is valósul meg.

Wellsie elvesztése nagyon szomorú volt. Amikor Thor megtudta, szinte én is éreztem, és láttam, ahogy kihunynak a fények a házban, szétpattan a villanykörte, forgószél tombol, mindez Thor fájdalma miatt. Együtt éreztem vele, de remélem hamar visszatér, mert Johnnak is szüksége van a pótapjára. :)

Szóval, folytatom a sorozatot a következő kötettel. :)

Lauren Oliver - Rekviem

Sorozat: Delírium 3.
Kiadó: Ciceró
Oldalak száma: 362
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789635398119
Megjelenés: 2013
Fordító: Heinisch Mónika
Ár: 2990,-

Fülszöveg:

A Delírium trilógia befejező kötete

A Káosz című részben előkészített lázadás az utolsó kötetben nyílt forradalommá növi ki magát, és Lena a harcok kereszttüzébe kerül. A börtönből megmentett Juliannel és a barátaival együtt igyekszik menedéket találni a Vadonban, amely azonban már nem az a biztonságos hely, ami volt. A rendfenntartók átszivárognak a falakon, hogy kiirtsák a táboraikat. Mindeközben Lenának belső csatáit is meg kell vívnia, hiszen élete halottnak hitt kulcsszereplői is felbukkannak. Miközben Lena az életéért küzd a Vadonban, legjobb barátnője, Hana biztonságos, érzelemmentes életét éli kikezelve Portlandben vőlegényével, az új polgármesterrel.

A Rekviem-et egyszerre olvashatjuk Lena és Hana szemszögéből. Egymás mellett élnek, mégis falak választják el őket, egészen addig, amíg sorsuk útjai keresztezik egymást...

Vélemény: 
Wow, nem semmi befejező rész volt!

Valamivel eseménydúsabb kezdést reméltem, mivelhogy a második rész azzal ért véget, hogy megjelent Alex. Azt hittem, hogy lesz valami nagy vita vagy ilyesmi, erre egyből ugrottunk egyet az időben és már máshol voltak. Szerintem kissé lassan indult az eseménysor, de aztán egyre jobban begyorsult. 

Érdekes volt Hana szemszögét is olvasni; megtudni, hogy mennyire nem hatott a kúra rá, hogy még mindig álmodik és még mindig érez. Nem lett egy érzéketlen zombi. Időközben megtudhattuk, hogy Fred, a vőlegénye egy idegbeteg állat a zárt ajtók mögött. Féltettem Hanát, nem tudtam, hogy mit fog vele művelni Fred.

Visszatérve Lenára, nem igazán tetszett ez a macska-egér játék Alexszel. Elhitették a másikkal, hogy már nem kellenek a másiknak, hogy túlléptek egymáson, de közben meg még mindig imádták egymást. Az, hogy Lena hiú reményekbe ringatta Juliant, az kifejezetten rossz volt. Igen, Julian is támogatta egykor a DMA-t, de azóta már szabad, érzésekkel teli, rendes srác lett, így ha egy lány még egyszer megérinti a szívét, akkor az biztos, hogy nagy szerelmet kap. Eleinte nem kedveltem Korallt, sőt azt hittem, hogy besúgó. Aztán kiderült, hogy rendes csajszi, csak ez a világ nem éppen neki való, mégis megtalálja benne a helyét. Nem tudtam elhinni, hogy Alex összejönne vele, inkább csak féltékennyé akarta tenni Lenát.

Nagyon sajnáltam, hogy Holló meghalt. Túl gyorsan történt, egy másodperc töredéke alatt. Tövissel nem tudhatjuk meg, mi lett, bár ő is belehalhatott a harcba. Egyrészt a fájdalomba, másrészt meg teljesen védtelen volt, amikor Hollót a kezeiben tartotta.

A végét kissé függővégnek tartom, annak ellenére, hogy ez a trilógia befejező kötete. Nem tudhatjuk meg, hogy Hana akkor túl élte-e, mi lesz az életével. Nem tudhatjuk meg, hogy Lena és Alex újrakezdik-e a kapcsolatukat, illetve Lena Juliant választja-e. Az előbbinek nagyobb az esélye. Gracenek nagyon örültem, mindig is szimpatikus volt a kiscsaj.

Egyszóval, a könyv kiváló volt! Nem nevezném vicces vagy romantikus könyvnek, hanem lélekig hatolónak. :)