Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Sorozat: Luxen 1.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 424
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789633730362
Megjelenés: 2013
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Ár: 2999,-

Fülszöveg:

Az újrakezdés szívás. Amikor - éppen az utolsó középiskolai évem előtt - Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült. 

Aztán a srác megszólalt. 

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt - akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem. 

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam. 

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam...

Vélemény: 

Nem, nem, nem.. ilyen nincs! :D Nincs ilyen befejezés.. de mégis van..

Jesszusom! Komolyan, úgy álltam hozzá a könyvhöz, hogy na mi ez a nagy rajongás körülötte, lehet rám nem is lesz hatással és teljesen, totálisan fölösleges ez a körberajongás. DE ez nem volt igaz. :D

Rettentően idegesített Daemon bunkósága, bár sokszor kifejezetten szórakoztató tudott lenni, amikor pedig az igazi, érzelmesebb énjét mutatta meg, akkor imádtam. Annyira szép és megható volt, ahogy aggódott Katy iránt. Viszont még kellett volna több. Nem volt elég. :D

Katy-t nagyon bírtam, nagyon tökös csaj volt a maga módján. Valamilyen szinten magamra emlékeztet. Ugyanolyan könyvmoly, mint én; nekem is van blogom, bár videót azt ugyan nem készítek.

Dee nagyon aranyos volt, ő is kedvenc szereplő. Állandóan kis buzgó, örök vidám csajszi, akit le se lehet lőni, bár ne is. :) Daemon és közötte a testvéri szeretet nagyon szép, bár a fagyis jelenet iszonyat vicces volt. Szinte magam előtt láttam a jelenetet, ahogy Dee visít a fagyijáért, mert Daemon megette az összeset. :D Kész!

Ash-t, Andrew-t nem igazán bírtam. Adam még egész elment.

Kedvenc jeleneteim:

1.) Amikor Daemon és Katy próbálják halványítani a fényt, ami aztán majdnem +18-ba torkollik. 

2.) A harc. Hiába hogy miközben olvastam, egyben rettegtem is, nehogy történjen valami baj Daemonnal, Dee-vel vagy Katy-vel, mégis annyira izgalmas volt, hogy hihetetlen. Ez a zene totál illik hozzá: http://www.youtube.com/watch?v=xOm2fLucQ9g

3.) Amikor kiderül, hogy valami történt Katyvel, mert összekapcsolódtak Daemonnal. Úgy érzem, ezt még ki kell majd fejteni a következő kötetben. :)

Szóval... kijelentem, hogy engem is magába szippantott az Obszidián varázsa, Daemonnal, Katyvel és az összes luxennel együtt. :) Aki eddig még nem tette, az olvassa el, mert nem fogja megbánni! :)