J. R. Ward - Életre keltett szerető

Sorozat: Fekete Tőr Testvériség 4.
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 670
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789632542294
Megjelenés: 2009
Fordító: Lukács Andrea
Ár: 3999,-

Fülszöveg:

A Fekete Tőr Testvériség hat vámpír harcosból álló csoport, akik a fajt védelmezik. A testvériség szövetségese most élete legnagyobb kihívásával, valamint a kor legsötétebb gonoszával kényszerül szembenézni.

Butch O’Neal természeténél fogva harcos. A nehéz életutat bejárt, egykori gyilkossági nyomozó az egyetlen ember, aki valaha is bebocsátást nyert a Fekete Tőr Testvériség belső köreibe. Ő azonban egyre nagyobb szerepet akar vállalni a vámpírok világában, és az alantasok ellen folytatott harcukban. Ha nem kaphatja meg a vámpír lányt, akit szeret, akkor legalább a testvérek oldalán akar harcolni…

A sors azonban megátkozza azzal az egy dologgal, amire vágyik. Amikor feláldozza magát, hogy megmentsen egy vámpírt a gyilkosoktól, a háború legsötétebb hatalmának esik áldozatául. Haldoklik, ezért a testvériség Marissát hívja segítségül, hogy visszahozza az életbe, de talán még az ő szerelme sem elég ahhoz, hogy megmentse…

Vélemény:
Egy icipicit lassan indult be számomra, bár lehet hogy csak nem volt kedvem. Azonban most hogy megjött a szünet, jobban belefogtam és 2-3 nap alatt sitty-sutty kiolvastam. :) Nem hiába!

Ez a könyv is piszok jó volt, bár nem mondanám azt, hogy imádom Butch-ot. Kétségkívül nagyon összeillenek Marissával, de nagyon bonyolult páros. Mind a kettő jót akar a másiknak, és nem veszik észre, hogy pont azzal okoznak fájdalmat, ha külön válnak. Néha már a hajamat téptem volna Marissa problémázása és Butch hisztériája miatt. Miért kell ennyit töprengeni? Persze, értem én, más az, ha valakinek harcos a párja, ráadásul a Pusztító, de azért nem kellett volna ennyire hisztérikusnak lenni.. mondom én, aztán lehet másképp reagálnék, ha én élném át. Ennek ellenére aranyos kis párost alkottak, tetszett! :) Egyetlen egy dolog nem, az a jelenet a vége felé volt. Marissára rátört az éhség és csak úgy a kocsiban egymásnak estek, mint bolond tehén az anyjának, és egyáltalán nem érdekelte őket, hogy 1. a kocsi mozog mint állat, 2. bárki megláthatja őket, 3. azért adjunk már magunkra és ne a kocsiban csináltassa már fel magát Marissa.. :D Igazából csak ennyi volt a  problémám. 

Ja még valami. Azt nem kifejezetten értettem a legvégén, amit mesél Butch anyja. Ha az anyja egy vámpír feküdt le, akkor Butchnak félvérnek kellett volna lennie, mint Bethnek, tehát a 25. születésnapján kellett volna átváltoznia, ami nyilvánvalóan nem történt meg. Amikor meg átváltoztatták, teljes jogú vámpír lett belőle. Kicsit ezt szerintem elnézte Ward, vagy már mindegy volt neki, csak legyen kész a könyv. De mindegy is, nem akarok én kötözködni. :)

+ John-t most nagyon megkedveltem, annak ellenére, hogy az előző kötetekben kifejezetten irtóztam tőle. Tetszik, hogy be akar vágódni, hogy küzd egy célért és mindeközben pedig férfivá válik a kisfiúból. :)

Illetve Vishoust se akarom kihagyni. Voltak furcsa pillanatok, de már most érzem, hogy az ő könyve is megér majd egy misét. Jó lesz az, és Vishous meg fogja szerettetni magát velem. :)