Oldalak száma: 360
Borító: puhatáblás
ISBN: 9786156145987
Megjelenés: 2021
Ár: 4299,-
Fülszöveg:
„Egy szívfájdító, ugyanakkor lélekmelengető történet, amely a lényed legmélyére hatol.” – Szavak az élet blog
Jo mindig arról álmodozott, hogy egyszer írónő lesz. Tudta, meg kell küzdenie azért, amire vágyik, hisz a Kaliforniai Egyetem nem a legolcsóbb iskola az Államokban. Már csak egy év választja el a diplomájától, de hogy továbbra is finanszírozni tudja a tanulmányait, mindenféle munkát kénytelen elvállalni. Egy nap a kezébe kerül egy újsághirdetés, amelyben bejárónőt keresnek. Ez az állás tökéletes lenne Jo számára, csupán egy a bökkenő: leendő munkaadója, James, a magának való vak férfi már az első találkozásnál elutasítja a lányt. Ő azonban addig jár James nyakára, amíg az be nem adja a derekát. A férfi nem kedveli Jót, és ez az érzés kölcsönös, ám egy idő után rádöbbennek, talán mégsem különböznek annyira, mint hitték.
Mennyire számítanak a belső értékeink egy olyan világban, ahol mindenki a külsőségek rabja? Átláthatunk-e a rózsaszín ködön, ami folyamatosan körülvesz minket? Szabad-e még hinnünk a szemünknek?
Baráth Viktória ezúttal is mély, lélektani témákat boncolgat. Megindító története megmutatja, mindenkinek szüksége van arra, hogy a mai rohanó világban meglássuk az igaz és tiszta érzelmeket egymás szemében.
Vélemény:
Az az igazság, hogy nekem Baráth Viki nagyon magasra tette a lécet az Egy év Rómában és a Főnök című könyveivel. Nehéz ezt a szintet újra meg újra megugrani. De pont ezen könyvek miatt menthetetlenül megszerettem a stílusát.
Sajnos akármennyire is akartam szeretni a könyvet, valahogy sorra klisékkel találtam magam szemben. Hány ilyen könyvet olvashattunk már, hogy a főszereplő legjobb barátnője egy pasimágnes és bulikirálynő, de valami csoda folytán mégse képes egy normális párkapcsolatot se kialakítani… Nekem Julie egyáltalán nem lett a szívem csücske, nem volt valami hiteles a szerepe. Számomra inkább tűnt a csendes, nyugodt élet megjátszásnak, mint igazságnak.
James és Jo kapcsolata kiszámítható volt. Jött a nagy fő probléma, ami szinte mindig várható, de valahogy az is annyira de annyira klisés volt. Semmi, de tényleg semmi újat nem tudott nyújtani.
Jo se lett kedvenc főszereplő. Ennyire naiv kislányt… és mondom ezt úgy, hogy korombeli. Nem igaz, hogy nem tűnt fel neki, hogy Mike csak játszik vele. Hogy csak a jegyzeteiért jár át hozzá.
A könyv ugyan olvastatta magát, de kedvenc nem lett. Remélem lesz még jobb alkotása Vikinek.
Értékelés: 7/10
