Anna Sheehan - A Long, Long Sleep: Hosszú álom

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 368
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789633734827
Megjelenés: 2013
Fordító: Cziczelszky Judit
Ár: 2999,-

Fülszöveg:

Rosalinda Fitzroy 62 évig aludt, majd egy csókra ébredt. 

Elzárva az altató-keltette álomban, egy hibernáló kamrában, egy elfeledett pincében, a 16 éves Rose átalussza a Sötét Korszakot, amely milliók halálát követelte és alapjaiban változtatta meg az általa ismert világot. Most, hogy a szülei és az első szerelme régen elhunytak, Rose – akit egy rég letűnt csillagközi birodalom örököseként ünnepelnek – egy olyan jövőben ébred, ahol egyesek csodabogárként, mások fenyegetésként tekintenek rá.

Rose mindent megtesz, hogy maga mögött hagyja a múltat és megtalálja a helyét az új világban. Mindeközben egyre jobban vonzódik az őt csókkal felébresztő fiúhoz és abban reménykedik, hogy ő segíthet neki az újrakezdésben. Amikor azonban halálos veszély fenyegeti törékeny új életét, Rose-nak szembe kell néznie múltja árnyaival, mert a jövője múlik rajta.

Vélemény:

Ez valami eszméletlen jó volt! Délután fogtam neki hozzá, és utána le se bírtam rakni, az a röpke 300 oldalt egy huzamban olvastam ki! :D 

Ha valaki azt hinné, hogy ez a modern Csipkerózsika, akkor közlöm, hogy ez még annál is több. Sokkalta több. Jesszus, még írni se vagyok képes róla! 

Amikor azt hinné az ember, hogy áh, ezután már nem tud újjal szolgálni, akkor jön az igazi csapás. Mindig fenn tartotta a figyelmemet, egy percre se hagyta laposodni.

BŐVEBBEN:
Csupa érzelmet váltott ki belőlem a könyv. Hol jót éreztem, hol ellenszenvet, hol szeretetet.
Otto volt az, aki a legnagyobb szeretetet váltotta ki belőlem. Fura egy lény, de annyi szeretet, őszinteség és becsület van benne, ami nagyon sok emberből hiányzik manapság. Érző lény. Hirtelen annyira megirigyeltem Rose-t, hogy ismerhetetett egy ilyen értékes embert, mert én nem ismerek ennyire tiszta és jóravaló embert.
Xaviert is nagyon megszerettem. Őszinte, finom szerelme Rose iránt meghatott. Bárcsak engem is így szeretne valaki! Őt aztán semmi nem érdekelte. Nem érdekelte mások véleménye, a szülők, Rose visszahúzódottsága, SEMMI! Egyedül Rose érdekelte, ő kellett neki és kész. Ezt az érzést pedig egészen idős koráig megőrizte.
Brent először kifejezetten ellenszenvesnek találtam. Érzéketlennek, felszínesnek és túl modernnek gondoltam. Miután Rose hibernálta magát, minden megváltozott. Kedvesebbé, törődőbbé, figyelmesebbé vált. Nem úgy felszínesen, hanem úgy igazán, szívből. Ennek örültem.
Rose szülei szörnyetegek voltak. Tényleg azok. Főleg az apja. Így ellopni egy ember életét, idejét, szerelmét.. kegyetlenség. Ráadásul nem csak Rose-zal, hanem másik két testvérével is megtették, akiket úgy eldugtak a világ szeme elől, hogy még meg se találják őket, sőt még semmilyen feljegyzés se legyen róluk. Az a mocskos szöveg, amivel az apja megvádolta utolsó veszekedésüknél, az különösen szíven csapó volt.
Zavier pedig a világ legédesebb kutyusa volt, ilyen nekem is kell! :D

Egy mesére számítottam. Tündérmesére. Mit kaptam? Egy élményt, egy gondolatsort. Ha meghallom valahol Csipkerózsikát, már nem csak a rózsaszín ruhájú, szőke hajú lány fog eszembe jutni, mint a Disney mesében, hanem ez a csodálatos könyv is. Örülök, hogy elolvashattam, köszönöm! :)

Értékelésem: 5/5