Oldalak száma: 440
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789632613147
Megjelenés: 2013
Fordító: Komáromy Zsófia
Ár: 2999,-
Leírás:
Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg – legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják. Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él. Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól? Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
Olyan kedves kis történet volt, és úgy olvastam volna még… :)
Ellie és Graham szerelmi története magával ragadott, teljesen átéltem, és alig vártam, hogy valahányszor a kezembe vehessem a könyvet. A párosnak mindig sikerült megnevettetnie, és megmutatta, hogy nem feltétlenül akkor jön el a boldogság, ha minden apró kis részlet a helyére kerül.
Nagyon szerettem volna, ha Ellie visszakapja az apját; ha Graham ott marad Ellie-vel. Sajnos nem így alakultak, és kicsit haragszok az írónőre, hogy függővégben hagyta Ellie és Graham kapcsolatát, mivel így mindenkire rá van bízva, hogy értelmezi a dolgokat. Remélem, hogy Ellie és Graham egy nap igazi párt is fognak alkotni, mármint akik együtt is tudnak élni és happy end lesz a vége, nem úgy, hogy mindketten a világ végén élnek.
Ellie anyukáját egészen megkedveltem a végére, olyan laza anyuka szerepű, aki mindennél jobban szereti a lányát és csak a legjobbat szeretné a lányának.
Quinn is igazán üdítő személyiség volt, én is szeretnék egy ilyen barátnőt magamnak, aki testvérként kezel, és figyel rám.
Harry eleinte kifejezetten idegesítő volt, mert állandóan Graham image-dzsével jött, de aztán a végén jófej lett, és megbékéltem vele.
Wilburt meg már az első pillanattól megkedveltem, habár alig szerepelt benne megemlítésként, de nekem is kell egy Wilbur malac!!! :D Meg egy Snoopy kutyus :)
Igazi élmény volt ez a könyv, XXI. Könyvfesztiválon enyém lesz :)
Értékelésem: 4,5/5
Értékelésem: 4,5/5

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése