Helen Pollard - A kis francia panzió

Sorozat: Rózsakert 1.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalak száma: 408

Borító: puhatáblás

ISBN: 9789634573333

Megjelenés: 2018

Fordító: Pulai Veronika

Ár: 3299,-

Fülszöveg:

Napfény, ​croissant és jó borok. Semmi sem állhat a tökéletes nyaralás útjába. Vagy mégis?

Amikor Emmy Jamieson a barátjával, Nathannel együtt megérkezik Franciaországba, a mesésen szép, Loire-völgyi panzióba, a Cour des Roses-ba, nem vágyik másra, mint két hét jól megérdemelt pihenésre. A kapcsolatukra igazán ráfért már egy kis töltekezés. Emmy bízik abban, hogy a nyaralástól minden helyre zökken közöttük. Ám szinte kis sem pakolják a csomagjaikat, Nathan máris összegabalyodik Rupert, a tulaj feleségével, a csini, ám korántsem mai csirke Glóriával.

Az amúgy is rossz bőrben lévő, ráadásul most már felszarvazott Rupertet alaposan fejbe kólintja az eset. Emmy felelősnek érzi magát a történtek miatt, és egy nagylelkű pillanatában (egy üveg bor után) felajánlja, hogy a segít a panzió körüli munkákban: neki is jobb, ha inkább ágyneműket cserél, és nem a saját nyomorúságán rágódik.

A panzió körüli teendők és a pezsgő, kisvárosi élet ellenállhatatlanul magával ragadja Emmyt. Hamarosan azon kapja magát, hogy egy sor új barátot szerzett. Ott van Ryan, az észveszejtően dögös kertészfiú és Alain, a rettenetesen bosszantó, ám annál jobb képű könyvelő, így Nathan emléke hamarosan halványodni kezd.

Ahogy telnek a friss croissant-nal és mennyei kávéval kényeztető reggelek, és a virág- és szántóföldillatú esték, Emmy egyre otthonosabban érzi magát Rupert panziójában. De ki lenne képes olyan őrültségre, hogy hátrahagyja a barátait, a családját, a munkáját és mindazt, amiért odahaza, Angliában annyit dolgozott, és mindent feltegyen egyetlen lapra: egy helyre, ahova eredetileg csak nyaralni jött…?

Vélemény:

Napsütés. Vidámság. Boldogság. 

Ezzel a három szóval jellemezném a könyvet. Akármelyik fejezetet olvastam, a napfény, a napsütés csak úgy áradt a könyvből, annyira szívderítő volt olvasni. Ha egy picit nyomottabb is volt a hangulatom a nyaralás alatt, akkor egyből felemelt egy kicsit. 

2 ember kivételével Nathan, Glória mindenkit sikerült megszeretnem. Lehet azért, mert az írónő szerethetően tálalta nekünk, vagy amúgy is kedveltem volna. Emmy nagyon szimpatikus volt, kicsit hasonlítok rá, ezért könnyű volt azonosulni vele. :) 

Egy szó mint száz, úgy tudom hogy ez egy trilógia első része, úgyhogy nagyon szívesen elolvasnám a másik két kötetet is. Remélem Könyvmolyképző adtok esélyt a sorozat folytatására! :) Addig is remélem még több embert elvarázsol a La Cour des Roses. :) 

Ja és még egy gondolat: gyönyörű borítót hozott össze a Könyvmolyképző, ez is egy szempont volt, amikor megvettem. Az eredeti borító lehet nem keltette volna fel annyira az érdeklődésem (noha nem borító alapján kell ítélni könyvet), így örülök, hogy ezt a szépséget sikerült kiadni.

Értékelés: 10/10