Julianne Donaldson - Blackmoore

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalak száma: 340

Borító: puhatáblás

ISBN: 9789633997390

Megjelenés: 2016

Fordító: Molnár Edit

Ár: 2999,-

Fülszöveg:

Kate ​​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond. 

Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért. 

Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt. 

Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani? 

Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.

Vélemény:

Lassan indult, nem voltam biztos benne, hogy Julianne Donaldson ugyanazt a színvonalat fogja nyújtani, mint Edenbrooke esetében… de sikerült! 

Tényleg nem volt olyan könnyed hangvételű, mint az Edenbrooke, de talán pont ez volt a baj, mert ahhoz akartam hasonlítani. Nem szabad. Ez a történet is pont annyira szerethető volt, mint Edenbrooke. Beleszerettem. 

Kate meglepően hasonló gondolkozású volt, mint én, és úgy tűnik, mindkettőnknek sikerült megtalálnia „szíve vágyát”. :) Henry imádnivaló könyvpasi, leginkább az imádnivaló Mr Darcyhoz hasonlítanám, bár ő nem volt olyan komor. 

Azt viszont sajnáltam, hogy Kate szinte minden oldalról pofonokat kapott. Maga a családja katasztrófa, konkrétan el kellett menekülnie, hogy el tudjon tőlük határolódni… A mama borzasztó volt.. Na meg a lány testvérei Kate-nek.. Egyik rosszabb, mint a másik.. 

Aztán ott van az állítólagos barátnője Sylvia, bár ez elég világosan kiderült, hogy sosem volt igaz barátnője.. Az az igazság, hogy az összes csalódását átéreztem Kate-nek, ezért tudtam azonosulni vele. 

Szuper volt a boldog befejezés, mellesleg nagyon tetszik az Olivia név. :)

Értékelés: 10/10