J. R. Ward - Felszabadított szerető

Sorozat: Fekete Tőr Testvériség 9.
Kiadó: Ulpius-ház
Oldalak száma: 718
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789632544533
Megjelenés: 2011
Fordító: Lukács Andrea
Ár: 4499,-

Fülszöveg:

Payne, Vishous iker lánytestvére ugyanaz a sötét, elszánt egyéniség, mint a fivére. Mivel természetét tekintve harcos és nem illik rá a kiválasztott nők hagyományos szerepe, kívülálló, nem találja helyét a másik oldalon… ám női mivolta miatt a háborúban sincs számára feladat.

Amikor egy sérülést követően lebénul, egy emberi sebészt, dr. Manuel Manellót hívják segítségül, mert ő az egyetlen, aki meg tudja menteni az életét. A férfit hamarosan magával ragadja a lány titkos, veszélyes világa. Habár soha nem hitt a természetfeletti dolgokban – mint például a vámpírokban –, mégis azon kapja magát, hogy önként vállalja, hogy elcsábítsa az az erős nő, aki örökre megjelölte testét és lelkét.

Kapcsolatuk sokkal mélyebb puszta testi vonzódásnál. Azonban az emberek és a vámpírok világa összecsap… és egy évszázadokkal korábbi adósság utoléri Payne-t, hogy mind a szerelmét, mind az életét halálos veszélybe sodorja.

Vélemény:

Sokkalta jobban tetszett, mint az előző kötet. Egyrészt ennél volt időm, másrészt pedig tényleg brilliánsan oldotta meg az új szereplők bevezetését Ward. 

Sok jóra nem számítottam Payne könyvével kapcsolatban, egyáltalán nem vált szimpatikussá az előző kötetekben. Itt se tudtam azonosulni vele, de legalább nem idegesített. 

Manny egy édes fickó, szívesen elfogadtam volna ezt a munkamániás, érzéki fickót. Payne-nel tényleg összeillenek, pont úgy, ahogy kell. 

Jó volt újra olvasni Vishousről és Janeről, mert már elég rég volt a saját kötetük. Érdekesen volt beleépítve a kapcsolatuk, újabb probléma került színre, ami végül megoldódott. 

Aztán persze ott volt az is, hogy kiderült, Manny és Butch tesókák, illetve Wrath rokona Manny is. Apró kis csavar, már az elején gondoltam, hogy ő is félvér, mert olyan leírások tartoztak hozzá. 

Megjelent Xcor is. Már más értékeléseknél olvastam a nevét, de akkor még fogalmam sem volt, hogy ki ő és mi ő. Kíváncsi voltam, hogy milyen az őshaza, de most se sokat tudtunk meg róla, csak azt, hogy volt. 

Kifejezetten örültem, hogy most nem voltak külön alantas fejezetek, mert azokat mindig is utáltam. Vannak, és kész. 

A vége picit lassabb volt, vagy ez már az álmosságomnak tehető be, de ettől függetlenül a könyvet szívesen és örömmel olvastam. Ward megint nagyot alkotott :)

Értékelésem: 4,5/5