Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 466
Borító: puhaborítású
ISBN: 9789633730379
Megjelenés: 2013
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Ár: 2999,-
Fülszöveg:
NAGYON REMÉLEM, HOGY A MACSKÁKNAK TÉNYLEG KILENC ÉLETE VAN
Eljárás alatt állok, a tét az életem. Tévesen, de azzal vádolnak, hogy megfertőztem egykori ember barátomat, majd megöltem, hogy eltüntessem a bizonyítékot. Embert megfertőzni a három főbenjáró bűn egyike. A másik kettő a gyilkosság, és a titkaink kifecsegése.
Háromból kettő. Nekem végem.
És ráadásul a hegyekben egy vad kóbor garázdálkodik: egy riadt, tizenéves nőstény macskát kerget. Nekünk kell először megtalálnunk, mielőtt a nyakunkra hozza az embereket. A szerelmem, Marc segítségével, úgy hiszem, meg tudom menteni a sebezhető lányt a nagyratörő kóbortól, és a Területek Tanácsának játszmáitól is.
Amennyiben a saját peremet túlélem…
Vélemény:
Atya ég! Egyszerre tudnék sírni, nevetni, kiabálni. Elmondhatatlanul, hihetetlenül, eszméletlenül, kegyetlenül, kicseszettül rohadt jó kötet volt. Az eddig olvasottak közül a legjobb! Imádtam! Izgultam, sokat nevettem, megkönnyeztem. Kezdtem az elején
Rohadtul fel idegesített Malone szerepe, szívem szerint már az első részben kiütöttem volna. Járulékos veszteség lett volna az az öntelt, beképzelt fazon. Blackwell-el együtt, azzal a vén tohonyával. Greg Sanders nagyot nőtt a szememben. Hihetetlen, hogy mennyire józan megítélésű, igazságos alfa. Nincs nála jobb. Talán Faythe lesz a kiváló utódja, Marckal az élen.
Rachel Vincent tökéletesen elnyújtotta az ítélethozást, csak a könyv végén kaptunk rá választ, addig meg húzta, nyúzta, feszítette az idegeinket, hogy na akkor végül milyen büntetést mérnek Faythere. Persze, tudhattuk, hogy nem halhat meg, hisz főszereplő, de akkor is. Ott lebegett a levegőben, hogy "na, mi lesz vele?".
Zeke Radley először elhitette velem, hogy nem lesz vele semmi gond, sőt még segít is az alfáknak, hogy megtalálják a kóborokat, erre mint kiderült a legvégén, ki azoknak a dögöknek a vezére? Hát ez a Zeke gyerek.
Ez a Keller medve nem semmi volt, de azért nagyon megkedveltem. Marha jó beszólásai voltak, néhol igazán parasztos, de sebaj, az csak javított a helyzeten. Nem is gondoltam volna, hogy Rachel egy vérmedvét is belecsempész a sztoriba.
Aztán jött Kaci, aki hihetetlenül aranyos kislány, nincs olyan ember a Földön, aki ne kedvelte volna meg. Elképesztő, hogy ez a tizenhárom és fél éves lány miket élt át. Megölte az anyját és a nővérét, persze nem szándékosan, hiszen az első váltás teljesen váratlanul érte és szerencsétlen lány azt se tudta, hogy mit csináljon, ráadásul még az ösztönök is vezérelték. Aztán egy házaspárt is megölt, illetve a férjet átváltoztatta kóborrá, aki karomlázban meghalt, a feleséget meg felfalta emberevő módjára. Szegényke, nagyon bánta, ezért ez megbocsátható neki. Örültem, hogy Faytheszel összebarátkozott, tudtam én, hogy menni fog ez. Igazából szinte mintha nővér és húg lettek volna. :) De még ezelőtt jött egy újabb csapás. Kacihez csak engedéllyel mehetett volna be Faythe, bár szerintem még azzal sem, és Marcnak kellett volna megfékeznie. Mikor az alfák rájöttek, persze hogy az egész csapatot sújtani kellett. És akkor itt borult ki a bili. Mi az, hogy elküldi Marcot ez a semmirevaló, seggfej Malone? Hát ki ő? Egy bolhás alfa, aki nem tudja, hogy hol a helye. Greg persze rákényszerült, hogy száműzessék Marcot. Ezt a részt bizony megkönnyeztem. Nagyon de nagyon megszerettem Marcot, már az első könyvtől kezdve.
Aztán közben haladtunk előre a sztorival. Kaciről kiderült, hogy se nem kóbor, se nem vérmacska. Ez még nekem sem világos, hogy akkor végülis micsoda. Vérmacska. Biztos. De ez elég bizarr volt. Rachel hihetetlen kreativitással oldotta meg a felmerülő problémát.
Ja és még az is iszonyat undorító volt, mikor az erdőben egy kannibál kóborral is összetalálkoztak. Jesszus, az nagyon undi volt. De rendkívüli elismerésem Rachel iránt, hogy képes volt ennyire élethűen leírni.
Marc levele szintén megkönnyezett. Annyira érzelmes, szívvel és szerelemmel teli volt. Aztán ott volt a gyűrű is. Faythe felhúzta, és ha Marc visszajön, akkor hordani is fogja, én érzem. Istenem, annyira szeretem ezt a párost! Verhetetlenek. Csodálatos, ahogy összepasszolnak, mind szellemileg, fizikailag és persze az ágyban. :D
Ami pedig abszolút kiverte a biztosítékot nálam az a végső összecsapás volt. Jesszus, mekkora patária volt! Ethant nagyon sajnáltam, Kacit becsültem, mert próbálta menteni az irháját, benne volt a túlélési ösztön. Faythe megint bizonyította rátermettségét és bátorságát, és még jobban megszerettem ezt a cserfes, nagyszájú, lobbanékony nőszemélyt. Sokszor egyébként magamra ismertem, kivéve azt, hogy én nem vagyok cserfes, csak nagyon lobbanékony. A harc közben szeretett Marc is megjelent, jött felmentőseregként és megmentette Faythe és Ethan életét. Hát nem egy lovag?! :) Az összecsapás kegyetlenül durva volt. Telis-teli vérrel, akcióval, verekedéssel. Keller megint felbukkant jó medveként. :D
Kaci megmenekült, egyedül Reid halt meg, de ő is szintén járulékos veszteség volt. Nem is utáltam, nem is kedveltem, amolyan talpnyalóként tekintettem rá. Stréber.
A vége nagyon rossz volt. Marc elment és ki tudja mikor tér vissza. Faythe-t közmunkára ítélték, ami nagyon könnyített büntetés volt a halálhoz képest. És Marc. Marc. Marc. Hiányzik.
Nem tudom, mikor olvashatom a következő kötetet, remélhetőleg minél hamarabb, mert már alig bírom kivárni! Könyvtárba megyek az fix. Mindenkinek bátran ajánlom! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése